Az antigén tesztek jellemzően már kis idővel a vírus megjelenése után jelzik a SARS-CoV-2 kórokozó jelenlétét. Épp akkor, amikor a hordozó személy leginkább terjeszti a betegséget, és a legveszélyesebb a környezetére. Ha a vírusfertőzés legelső egy-két napjában vagy a 10. napja utáni időszakában történik a mintavétel, gyakrabban születhet negatív eredmény. Ilyenkor nem a tesztben kell keresni a hibát, ezeknek a teszteknek a funkciója a fertőző személyek azonosítási képessége.

Az eddig jobban ismert antitest kimutatáson alapuló szerológiai gyorstesztek a fertőzés 5-10. napja között még alacsony, de folyamatosan emelkedő pontosságúak a vírusfertőzés kimutatásában az először termelődő IgM, majd az IgG antitestek azonosításával. Az ilyen tesztek által detektált antitest molekulák jellemzően 10-14 nap között jelennek meg az emberi szervezetben, ez után válnak jól alkalmazhatóvá. Az antitest tesztek önmagukban nem alkalmasak a friss fertőzések nagy pontosságú és kizárólagos azonosítására, de antigén és/vagy PCR-vizsgálattal együtt hasznos támogatói lehetnek a diagnózis felállításának. A folyamatosan csökkenő vírus- és a növekvő antitest mennyiség következtében a magas minőségű antitest tesztek főképp a lezajlott vírusfertőzés kimutatásának az első számú eszközeiként használatosak.